Szent bolondok Joanne Harris

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

v�ndor�rus a Csod�latos Krisztina tisztelet�re rendezett
csoportos �ldozatról mes�lt, Angers-ban egy nQt felakasztottak,
mert f�rfinak adta ki mag�t, �s azt besz�lt�k, hogy Le Devinen
egy f�rfi olyan halat fogott ki, amelynek mindk�t v�g�n feje
volt, ami biztos jele a v�rható szerencs�tlens�gnek. Fleurt nem
eml�tette, �s ha m�s�rt nem is, ez�rt h�l�s voltam. Tudtam
azonban, hogy l�tta. Csak rem�lni tudtam, hogy tartja a sz�j�t.
A parti �ton ment�nk vissza a kolostorba. Hosszabb �t volt,
de LeMerle ragaszkodott hozz�; v�gt�re is Q lovon �lt, �s az a
tov�bbi m�rf�ld nem sz�m�tott neki. A boldogabb idQkben
egyik kedvenc s�tahelyem volt ez: az �sv�ny elhaladt a
bek�tQ�t, majd a dqn�k mellett, de most, a neh�z kos�rral a
h�tamon, a puha homokban cs�szk�lva nem sok �r�m�m leltem
benne. LeMerle azonban l�thatóan nagyon �lvezte a tenger
l�tv�ny�t, �s sok k�rd�st tett fel az �rap�lyról, meg hogy mikor
lehet �tkelni a sz�razf�ldrQl; �n elengedtem a k�rd�seit a f�lem
mellett, de Antoine boldogan v�laszolgatott.
A d�lut�n derek�n �rt�nk be a z�rd�ba. Addigra m�r teljesen
kimer�ltem, az erQs naps�t�stQl f�lig elvakultam, �s kavargott a
gyomrom a hal bqz�tQl. Megk�nnyebb�lten lettem le a kosarat a
konyh�ban, de fejem tov�bbra is z�gott a melegtQl, �s a torkom
is kisz�radt. A k�lsQ udvaron �tv�gtam a k�thoz. M�r �ppen le
akartam engedni az ed�nyt, hogy vizet h�zzak, amikor ki�lt�st
hallottam. Megfordultam, �s Alfonsine-t pillantottam meg.
ElQzQ napi roham�ból l�thatóan fel�p�lt: ahogy fel�m futott,
a szeme csillogott, az arca kipirult az izgalomtól.
Az isten szerelm�re, hozz� ne ny�lj a v�zhez! lihegte.
H�t nem tudod, mi t�rt�nt?
Ostob�n pislogtam r�. Eg�szen megfeledkeztem LeMerle
pirul�iról �s az utas�t�sról, hogy mik�nt haszn�ljam fel Qket.
L�nyom arca f�nylett mindenen, amire a tekintetem esett, mint
amikor t�l hosszan n�z�nk a napba, mielQtt lehunyn�nk a
szem�nket.
A k�t, Isten mentsen meg benn�nket, a k�t! ki�ltotta
t�relmetlen�l Alfonsine. Tomasine nQv�r lement, hogy vizet
hozzon a fQz�shez, �s a v�z v�rr� v�ltozott! Isabelle anya
mindannyiunknak megtiltotta, hogy igyunk belQle!
V�rr�? ism�teltem meg a szót.
Ez jel mondta Alfonsine. B�ntet�s, ami�rt szeg�ny
Mari� nQv�rt a burgonyaf�ld�n temett�k el.
F�radts�gom ellen�re is nagy igyekezetembe ker�lt, hogy
elfojtsam mosolyomat.
Tal�n egy kis vas-oxid van a homokban jegyeztem meg.
Vagy egy r�teg v�r�s agyagon sziv�rog �t a v�z.
Alfonsine megvetQen r�zta a fej�t.
Tudhattam volna, hogy ilyesmit v�laszolsz felelte.
Abból, ahogy mindennek az ok�t keresed, azt gondolhatn�nk,
hogy nem hiszel az �rd�gben.
Alfonsine biztos volt abban, hogy d�moni hat�sra v�ltozott �t
v�rr� a v�z. Isabelle anya is osztotta a v�lem�ny�t, olyannyira,
hogy megparancsolta Colombin aty�nak, ha sz�ks�ges, �ldja
meg a kutat �s az eg�sz ap�ts�got. Alfonsine bevallotta, hogy Q
is tiszt�talannak �rzi mag�t, �s kijelentette, hogy nem nyugszik,
am�g Colombin atya apróra meg nem vizsg�lja, �s meg nem
nyugtatja, hogy a d�mon nyomtalanul eltqnt belQle. A
bejelent�st k�vetQen Marguerite nQv�rnek a bal l�b�ban r�ng�s
t�madt, az �j gyóntatóatya pedig meg�g�rte, hogy megvizsg�lja.
Ha ez �gy folytatódik, gondoltam, ez a hely hamarosan ink�bb
hasonl�t majd bolondokh�z�ra, mint ap�ts�gra.
�s a v�z? k�rdeztem. Mihez kezd�nk n�lk�le?
Felragyogott az arca.
Csoda! D�l fel� egy ember j�tt, �s huszon�t hordó s�rt
hozott a sz�ker�n. Az �j ap�tnQnek k�ldt�k aj�nd�kba. M�g �j
kutat �snak, senki sem fog szomjazni.
Aznap este kenyeret, s�rt �s halat vacsor�ztunk. Jó volt az
�tel, de alig volt �tv�gyam. Valami nem volt rendj�n: az
asztalok elrendez�se, a gy�lekezetre telepedQ csend, az �tel
l�tv�nya a t�ny�runkon nyugtalans�got �bresztett bennem.
Amikor a Palais Royalban Henrik kir�ly elQtt t�ncoltunk, �s
v�gigvezettek benn�nket a T�k�rtermen, hasonló �rz�s fogott
el, mintha minden ellenir�ny� volna, furfangosan egy ford�tott
igazs�got t�kr�zne, b�r a k�l�nbs�g tal�n csak az �n
gondolataimban l�tezett.
Isabelle anya mondott asztali �ld�st, �s ut�na nem
besz�lgett�nk, de m�g hang sem hallatszott, csak olykor
Rosamonde fogatlan �ny�nek hangos cuppog�sa, Marguerite bal
l�b�nak ideges kocog�sa �s n�ha egy evQeszk�z cs�rren�se.
Intettem Antoine nQv�rnek, hogy egye meg, ami a t�ny�romon
maradt, Q pedig boldog f�rges�ggel l�tott hozz�, apró, gy�nge
szeme mohón csillogott. Ev�s k�zben t�bbsz�r r�m n�zett, �s
eltqnQdtem, vajon nem tekinti-e fizets�gnek az �telt, ami�rt nem
szólt FleurrQl. A s�r jav�t is meghagytam neki, �s jobb�ra nem
ettem m�st, csak kenyeret. A gyomrom felfordult a hal szag�tól,
hi�ba fQzt�k meg a m�rn�t.
Tal�n ez, tal�n a Fleur miatti aggodalom tette, hogy
lelassultam: m�r vagy t�z perce vagy m�g r�gebben �ltem az
asztaln�l, amikor r�d�bbentem nyugtalans�gom ok�ra. Perette
nem �lt a szokott hely�n, a nov�ci�k k�z�tt. LeMerle is t�vol
maradt, b�r r� igaz�n nem sz�m�tottam. De furdalt a
k�v�ncsis�g, hogy Perette hol lehet. Utolj�ra a tegnapi temet�sen
l�ttam, de azóta sehol nem tal�lkoztunk, se a kerengQben, se a
s�tQh�zban v�gzett munk�m k�zben, se k�sQbb, a k�poln�ban, a
sext�n vagy a bibliaolvas�son, se itt, a vacsoraasztal mellett.
Sehol sem l�ttam a bar�tnQmet.
Hqtlens�gem miatt �gett az arcom a sz�gyentQl. Fleur
eltqn�se óta alig vettem tudom�st Perette-rQl, sQt �szre sem
vettem. Lehet, hogy beteg; m�r-m�r azt k�v�ntam, b�r �gy lenne.
Az legal�bb megmagyar�zn� a t�voll�t�t. De a sz�vem azt s�gta,
nem �gy van. Sejtelmem sem volt, mif�le terve lehet
LeMerle-nek Perette-tel: t�l fiatal �s t�ls�gosan gyermek m�g,
hogy haszn�t vegye, de a meggyQzQd�semen ez mit sem
v�ltoztatott. Perette LeMerle-lel volt.
9
e&
1610. j�lius 23.
Ez a kezdet. Ha �gy tetszik, az �tfelvon�sos tragikom�dia elsQ
felvon�sa. A fQbb szerepek m�r k�rvonalazódtak: nemes hQs,
gy�ny�rq hQsnQ, v�gj�t�ki felold�s �s az ókoriak st�lus�ban a
sz�zek kórusa mind a maga hely�n az intrikust lesz�m�tva, aki
k�ts�gk�v�l a kellQ idQben sz�nre l�p majd.
A v�r a k�tban igen k�ltQi fordulat volt. Most azt�n mindenki
baljós jelek �s csod�k �szaknak rep�lQ madarak, k�t s�rg�j�
toj�sok, szokatlan illatok, v�ratlan huzat ut�n kajtat, �s ez
mind az �n malmomra hajtja a vizet. A dolog iróni�ja:
�gyszólv�n a kisujjamat sem kell mozd�tanom, hogy menjen
minden a maga �tj�n; a sok�ig bez�rts�gban �lQ nQv�rek, [ Pobierz całość w formacie PDF ]

download | pdf | do ÂściÂągnięcia | ebook | pobieranie

Pokrewne