[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mégsem akarta, hogy miatta kivonjanak valakit a munkából.
Hella nyugodtan itt maradhat, mama. A regényeit idefönn is olvasgathatja. Nem lesz
velem sok gondja.
Hellát nem lelkesítette a gondolat, hogy betegápolót játsszon a húga mellett, de Sabine
asszony fellélegzett.
Tényleg, Hella, itt maradhatnál Käthével, amíg Sanna elQ nem kerül. Akkor azonnal szólj
nekem!
Erre a leány biccentett.
Rendben, mama, itt maradok.
Zedlitzné kiment a férje után.
Hella a húgára nézett.
Kérsz valamit?
Nem, köszönöm. Ha szükségem lesz valamire, majd szólok. Egyébként tudomást sem kell
venned rólam.
Akjcor áthozom a kézimunkámat. Mindjárt jövök.
Jó, menj csak.
Hella távozott, Käthe pedig lélegzet-visszafojtva fülelt Sanna ajtaja felé.
Ha legalább Rolf itt lenne! P meg tudná vigasztalni Sannát, ha más nem is. Én olyan
szeleburdi vagyok, a többiek meg& . róluk jobb nem is beszélni. Írok Rolfnak határozta el, s
amikor nQvére visszajött, megkérte:
Légy szíves, add ide az írómappámat! Szeretném Rolffal is közölni, mi történt.
Ilyen sürgQs? kérdezte Hella, miközben teljesítette a kívánságot.
Igen, az. De ne hidd, hogy a szenzációs hírt akarom mielQbb szétkürtölni. Más okból
ragadok tollat.
Hella vállat vont.
Nem mintha érdekelne jelentette ki, és az ablakhoz telepedett hímzésével.
Käthe az alábbiakat írta:
Kedves Rolf!
A baj ritkán jár egyedül. Mialatt feldagadt bokával feküdtem, a mi szegény Sannánk
rettenetes hírt kapott Indiából. Szüleit a gonosz vén rádzsa parancsára megölték. Tudod, Hans
bácsi meg Maria néni mindenfélét meséltek errQl a kegyetlen emberrQl. Az illetQ Hans bácsi
birtokát is elkobozta.
Gondolhatod, hogyan hatott ez a hír Sannára. Magatehetetlenül összerogyott, és sokáig úgy
ült ott, mint akibQl kiszállt az élet. Csak amikor Papa, Mama meg Hella feljöttek, és
vigasztalni akarták, akkor menekült a szobájába, és bezárkózott, ami nagy megütközést
keltett. Különösen Hella fogadta értetlenül ezt a viselkedést. Senki sem képes átérezni Sanna
szenvedését még én sem, pedig ennek kapcsán felfedeztem, hogy nekem is van szívem, és
Sanna rettentQen hozzánQtt. Ki tudnám sírni a szememet, ha arra gondolok, milyen
állapotban gubbaszt odaát, a szobájában egy szál egyedül a szerencsétlenségben. De hát ezzel
sajnos nem segítenék, úgyhogy inkább hozzád fordulok. Te tudod leginkább, mi kell most S
annának, rögtön írhatsz neki, és biztosan megtalálod a megfelelQ szavakat. Borzasztóan kár,
hogy nem vagy Lindenhofban. ElQled biztos nem zárkózott volna be Sanna. Azt viszont senki
sem róhatja fel neki, hogy Hella jéghideg részvétnyilvánítására nem kíváncsi. Én meg olyan
ügyefogyott vagyok, azt se tudom, mit mondjak, pedig sokért nem adnám, ha
megvigasztalhatnám. Jaj, Rolf, még életemben nem éreztem ennyire gyámoltalannak
magamat. Sanna már beszámolt neked a tegnapi kirándulásunkról meg a következményeirQl.
Szóval azóta valahogy teljesen kizökkentem. Rájöttem, hogy van szívem, pedig azt hiszem,
jobb annak, akinek nincs. Az ember csak akkor érzi, amikor fáj. És nekem most nagyon fáj
Sanna miatt. Kérlek, kedves Rolf, írj neki mielQbb, olyan kedvesen és szépen, ahogy csak Te
tudsz. Ha nem ilyen gyászos dolog okozta volna, azt mondanám, örülök, hogy Sanna most
már nem utazik Indiába, mert borzasztóan féltem az elválástól. De ez köztünk maradjon! És
csak annyit még, hogy Steinach úr meg a húga csuda kedves emberek. Mondták, hogy már
veled is megismerkedtek.
Mára befejezem, gyorsan el akarom küldeni a levelet, hogy aztán írhass Sannának. Minden
jót!
Sokszor csókol
húgod, Käthe
Borítékba zárta és megcímezte a levelet, aztán megkérte a nQvérét:
Légy szíves, tedd be ezt a postazsákba, hogy minél elQbb elvigyék.
Hella felállt, és levitte a borítékot.
Käthe megint lélegzet-visszafojtva fülelt, de Sanna szobájából semmi nesz sem hallatszott.
Mélyet sóhajtott, és szívére szorította a kezét.
Hogy tud így fájni az ember szíve valaki más miatt? Bárcsak mégis segíthetnék Sannának,
és megvigasztalhatnám! De tQlem éppoly kevéssé fogadná el, mint a többiektQl. Hiszen nem
tudja, hogy szeretem gondolta.
XIII.
Vacsora után Käthe elengedte Hellát.
Ma már semmire sincs szükségem, aludni akarok. Nyugodtan lemehetsz.
A nap anélkül telt el, hogy Sanna hallatott volna magáról. Zedlitzné még néhányszor fent
járt, bezörgetett az ajtón, de a leány változatlanul úgy feküdt az ágyon, akár egy tetszhalott.
Hiába várta a megváltó könnyeket, és senkit sem akart látni.
Käthe kimondhatatlanul aggódott érte. Ezekben az órákban fogta fel, mennyire szereti
unokatestvérét.
Miután Hella magára hagyta, elszántan felemelkedett fekhelyérQl. Fájós lábával egy székre
térdelt, azt tolta maga elQtt, így araszolt a kettejük szobája közötti összekötQ ajtóig. Halkan
bekopogott, és száját az ajtó hasadékához tapasztva kö- nyörgött:
Sanna, édes, drága Sanna, légy szíves, nyisd ki! Annyira aggódom miattad. Egyedül
vagyok, nem kell félned a többiektQl. Ma már senki sem jön föl.
Miután ezt elmondta, csöndben fülelt, és megkönnyebbülésére valami neszt hallott, ami
leginkább mély sóhajnak tqnt. Lassú, nehézkes léptek közeledtek, majd odabent félrehúzták,
a reteszt.
Végre kinyílt az ajtó, és Sanna jelent meg zilált hajjal, gyqrött ruhában, az arca fakó és
elgyötört volt, a szeme égett, mintha lázas lenne.
Máskor mindig kényesen ügyelt arra, hogy külseje makulátlanul tiszta és rendezett legyen,
ezért mostani elhanyagolt állapota különösen ijesztQen hatott. Käthe zokogva borult a
nyakába.
Szegény Sannám, borzasztó, hogy nem tudlak megvigasztalni, pedig úgy szeretnék
segíteni.
Azonnal vissza kell feküdnöd, fel sem lett volna szabad kelned korholta színtelen
hangon Sanna, Käthe lába miatti aggodalmában egy pillanatra feledve saját baját.
Käthe sután megcirógatta sápadt arcát. Ez a merQben szokatlan gyengédség meghatotta
Sannát. Karon fogta unokatestvérét, és visszakísérte az ágyához. Miután ismét lefeküdt,
Käthe maga mellé ültette és átkarolta Sannát.
Hát semmit sem tehetek érted, szegény drágám? kérdezte szelíden, és magához
szorította.
Ekkor végre megtört a jég, feloldódott a merevség, amely szinte gúzsba kötötte Sannát,
amióta a szörnyq hírt megkapta. Hirtelen könnyek öntötték el az arcát. Végre tudott sírni.
Hosszan és szívet tépQen sírt, miközben egész teste görcsösen rángatózott.
Käthe átölelve tartotta, simogatta, és vele együtt sírt. Vigasztaló szavakat suttogott,
amilyeneket csak meleg, együtt érzQ szív találhat egy ilyen gyászos órán, s amelyeket a Sanna
iránti szeretet adott a szájába. Egész lénye átalakult, nyomokban sem emlékeztetett a
csúfondáros kedvq, szeleburdi va- dócra. Melegszívq, mélyen érzQ emberré változott, akit
mindenestül áthatott a Sánna végtelen bánatával való azonosulás.
Így ültek sokáig meghitten egymáshoz simulva, s szabad folyást engedtek könnyeiknek.
Sanna siratta halott szüleit, Käthe pedig Sanna boldogtalanságát.
KésQbb aztán Sanna kimerülten az ágy melletti fotelba omlott, és halkan sírdogált tovább,
míg holtfáradtan el nem nyomta az álom.
Käthe is elaludt, miután óvatosan betakargatta Qt.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]